Összenéző - kiállítás és beszélgetés
Május 3.-án, vasárnap 16.00 órakor Keresztes Dóra és Orosz István művész házaspár munkáiból, Összenéző című vizuális művészeti kiállítás nyílt a Római Katolikus Püspöki Palota – Körösvidéki Múzeum kiállítótermeiben. A kiállítást Kányádi Iréne művészettörténész, a PKE adjunktusa nyitotta meg. A kiálltást követően, másnap, hétfőn 10.00 órától a kiállító művészekkel beszélgetés zajlott a PKE Képzőművészet tanszéken. A beszélgetés moderátora Ujvárossy László, a PKE professzora, a kiállítás kurátora volt.
„Keresztes Dóra: Ferenczy Noémi-díjas grafikus és Balázs Béla-díjas animációsfilm-rendező. Alapító tagja a Magyar Illusztrátorok Társaságának, a Magyar Plakát Társaságnak és az Utisz Grafikai Stúdiónak. A képzőművészet számos ágában jártas: festményeket, textilképeket, nyomtatott grafikákat készít, de könyvillusztrálással, plakát- és bélyegtervezéssel, díszlet- és látványtervezéssel és filmanimációval is foglalkozik. Szín- és formavilága egyedi és összetéveszthetetlen. Könyvillusztrációi, animációi a gyermek érzékeny világához szólnak, egy olyan világhoz, amelytől nem idegen az őszinteség, az álomszerűség, amely világban a metamorfózis, a tér-idő racionális viszonyai könnyedén megbomolhatnak anélkül, hogy valaki megkérdőjelezné ezt a megbomlást.(…)
Orosz István : Kossuth-díjas grafikus a Magyar Iparművészeti Főiskola grafika szakán végzett; autonóm képzőművészeti tevékenysége mellett plakátokkal, illusztrációkkal és animációval egyaránt foglalkozik. Tagja az Alliance Graphique Internationale-nak, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának és a Magyar Művészeti Akadémiának. Munkáival rendszeresen részt vesz nemzetközi képzőművészeti tárlatokon, grafikai biennálékon és filmfesztiválokon. Grafikai, filmrendezői és illusztrátori tevékenysége kiegészíti egymást, sok motívuma, technikai megoldása mindhárom műfajban felbukkan.
Szívesen kísérletezik a térbeli illúziókeltéssel, az anamorfózis technikájával; több tanulmányt is megjelentetett ezek elméleti és filozófiai hátteréről. Legismertebbek a '80-as években született tükörhengeres anamorfózisai, az Anamorfikus testtájak című sorozata, melyben a nagyméretű ceruzarajz-testek hiányzó végtagjai tükörhengereken jelennek meg. A '90-es években született Lépcső-sorozatban a lépcsőfokokon életnagyságú testrészletek jelennek meg, és csak nézőpont kérdése az, hogy felfelé vagy lefelé menő alak képét adják. Ugyanekkor készültek a látszatarchitektúrái is, ahol rézkarcokon egyszerre kifelé és befelé nyíló ablakokat, megcsavart perspektívájú, abszurd épületsarkokat jelenített meg. (…)
Kányádi Iréne
