(A nagyváradi 35-ös Műhelyről)
Három évtizedes távlatból tekintve a nagyváradi 35-ös Műhely tevékenységére - s az idei nyáron megrendezett MODEM-beli kiállításon elénk tárult művészeti diskurzus okán is -, érdemes kissé közelebbről foglalkozni a romániai posztmodern vagy inkább (poszt)avantgárd képzőművészeti törekvések e jelentős bölcsőjével, mely sokféle személyiség közösségeként működött. A szakmai szempontok szerint szerveződő, avantgárd jellegű műhely olyan, információtól elzárt időszakban jött létre, amikor a kelet-európai folyamatok során a „szocialista posztmodern” gondolkodás „az emberekben felhalmozott frusztráció következtében törvényszerűen fordulópont felé taszította a bezártság világában levő alkotót”1. E közösség radikálisan elhatárolta magát az előző nemzedéktől, „akik - alighanem egzisztenciális okokból - már megkötötték a maguk kompromisszumát, részben művészeti kérdésekben, és nem utolsósorban a politikai hatalommal”2.
A műhely 1981-ben, az Ifjúsági Alkotókör megalakulásával egy akcióként számon tartott eseménnyel indult, egy városszéli ládalerakatban, ahol a ládák piramisszerűen tornyozódtak egymásra. Ebből a körből nőtt ki 1984-ben a még 35. életévét be nem töltött, fiatal képzőművészeket tömörítő 35-ös Műhely, amelynek keretében az akcionizmus és a fotó mellett az arte povera, az experimentális film, a mail art és a fluxus, később pedig az újfestészet, a tárgyművészet, az installáció és a videoművészet is utat talált: műveikben jelen van a konceptualizmus hatása, a fluxus-magatartás, a szubjektív önkifejezés akarása, az efemer iránti vonzódás.
Az Ifjúsági Alkotókör alapító akciója (1981)
A kísérletezésen túl kezdettől fogva jellemző volt rájuk a játék közösségteremtő ereje. Ezt a fennmaradt akciófotók egyértelműen alátámasztják, és noha a fekete-fehér, esetenként nem is túl nagy fényképek távolról szemlélve akár unalmasnak tűnhetnek, közelebbről vizsgálódva az érdeklődő izgalmas világba láthat bele, ahol a ma is divatos land artról készült fotók például, vagy a mail art munkák, ha ma már nem is hengerelnek le az újdonság erejével, még mindig frissnek hatnak. Ilyenek például az 1985-ben Ujvárossy által kezdeményezett akció során Dorel Găină, Gyalai István, Gina Hora, Onucsan Miklós fényképei, amelyeket a Ioan Bunuştól rájuk maradt nagyítólencsén keresztül egymásról készítettek, vagyLia Perjovschi fotóakciói. Bunuş volt az első, aki közülük nyugatra távozott, de kapcsolata nem szakadt meg az otthoniakkal. Ez művészeti levelezésében eredeti módon tükröződik. Példaként szolgálhatnak erre Elekes Károly Bunuştól kapott mail art munkái, „leleményesen szubjektív lírai”3, kollázsolt levelei, amelyek már csak azért is attraktív erővel rendelkeznek, mert spontaneitásuk és változatosságuk mellett magántermészetű adalékokkal is szolgálnak.
Fotók a 35-ös Műhely tevékenységéről
Az akciók, noha többnyire magánesemények voltak, általában rendelkeztek politikai, helyesebben politikaellenes felhangokkal. Ferenczi Károly Ultrabalos jobbra fordul c. fotóakcióján például Elekes Károly Ferenczi kérésére mindkét lábára ballábas cipőt húzott, s ebben lépdelve próbálja követni a cipők orrának ívét. A humor tehát szintén erősen jellemzi az akciókat. A művek közül számos a sivár városi tér és a természet ellentmondására épül. Kovács Károly, U. Kerekes Gyöngyi, Gerendi Anikó és Dorel Găină városi intervencióikban, land artjaikban fontos szerepet kap a rajz, a kézi munka.
Ferenczi Károly: Bányászfelvonulás c. akciójának egyik fotója
Fotó: Dorel Găină (a fotón Călin Dan, Ferenczi Károly, Ujvárossy László)
Kovács Károly Pszichoformatív rendszere (1979) a process art keretébe illeszkedik. Kiindulópontja realista: drótvázra készített életnagyságú agyagfigurákat helyezett ki a városi térbe (előzetes engedély nélkül), ott száradtak napokig, majd az időjárásnak, esőnek, szélnek kitett szobrok addig málladoztak, míg végül csak a fémváz maradt, amit buldózerekkel szállítottak el. Másik munkája, a Félixfürdőn máig is látható Csapadékcsapdája (1984) szintén a folyamatos változást idézi.Holló Barna a Műhely tagjaként falusi környezetben készített fotóival bevont, ember alakú pannókat és túlméretezett, népi motívumokkal díszített párnákat (pl. Környezeti nyűg, 1987) állított fel Nagyvárad különböző pontjain.
U. Kerekes Györgyi: Herbárium (1989-1990)
U. Kerekes Györgyi Herbárium sorozatán (1989-1990) szintén a változás, elmúlás problematikája jelenik meg. A művész összegyűjtötte egy fa alól a lehullott leveleket, s törzsére gézzel visszakötözte, fényképen rögzítette, majd fotórealista módon lerajzolta. Az akció magva egyébként nem ismeretlen, hasonlót előzőleg Dan Perjovschi is készített, nyilvánvaló tehát a csoporton belüli, megtermékenyítő kölcsönhatás. Gerendi Anikó és Dan Perjovschi ötlete nyomán, Dorel Găinărészvételével születtek a három művész tájakciói a nagyváradi kazamaták romjain (1988).
Gerendi Anikó: Tangaj, 1989, akciófotók
Gerendi Anikó: Tangaj, 1989, akció, részlet
Dorel Găină egyébként a pop-artra jellemző eljárással a hétköznapi tárgyakat emeli be műveibe és teszi játéka tárgyává, de otthonosan mozog az installáció és a konceptuális művészet világában is. Művészetére egyaránt jellemző a fluxus-attitűd és a fotó intenzív, intermediális használata. Dan Perjovschi, aki ma már leginkább efemer és spontán elemekből felépített műveket alkot, e korai korszakában alkotta meg Gyóntatószék (1986-1994) c. installációját, amelyet újra és újra kiállítanak. Ez egy hosszú indigócsíkokkal határolt fülke, a csíkokon apró, minuciózus emberi figurákkal, amelyek sokasága egyértelműen a tömeget juttatja eszünkbe. A műnek több értelmezése is lehetséges. Vajon részei vagyunk-e ennek a tömegnek? És a gyónás kinek szól? S kinek és mit kell gyónnunk? − ezek a kérdések merülhetnek fel a szemlélőben.
Dan Perjovschi a Modembem Gyóntatószék c. műve előtt
Dan Perjovschi Gyóntatószék c. művének részletei
Onucsan Miklós előszeretettel alkalmaz talált tárgyakat. A több méter hosszú, „A rozsda története a kezdetektől napjainkig” című (1987, papír, műanyag, rozsda) művének változatos felülete mind színeiben, mind struktúrájában izgalmas vizuális látvány, s mondanivalója is többrétegű. A cím áthallást sugall az egyik ismert román történetíró könyvére (Románia története a kezdetektől napjainkig). Folyamat-önarcképe I-II. (1982-1992) című sorozatán értelmezésemben az első három fotó a kényszerről és a lázadásról, az utolsó az engedelmességről, a betörésről szól.
Onucsan Miklós: A rozsda története a kezdetektől napjainkig, 1987
Ismertek Ujvárossy László fotóakciói is a korszakból. Utazás (1983, digitális nyomat az eredeti fotóról) című, elvágyódást kifejező akciója a kor bezártságának lenyomata. A bezártságot, az adott korban egy „előre elrendelt állapotba” való bezártságot, a kötelező felvonulást, az arra való készülődést szimbolizálja hajának leborotválásával is (Felvonulás előtti önarckép, 1983, digitális nyomat az eredeti fotóról).
Jovián György Hommage à Vincent (1981)
A művészettörténeti párbeszéd, párhuzam, azonosulás lelhető fel Jovián György Hommage à Vincent (1981) c. akciósorozatán. Jovián Van Goghgal, a művészetben, a művészet erejében fanatikusan hívő alkotóval azonosult. Diplomájában a saját fotója helyére Van Gogh fényképét illesztette. Az akcióba azokat a mindennapi tárgyakat emelte be, amelyeket művein Van Gogh is megfestett (asztal, szék, fiók, bakancs). Emil Dobriban A tó (Eminescu) c. performanszáról készült fotók és Rudolf Bonénak emblematikus Gesztenye-önarcképe (1983), valamint A forma memóriája c. többszakaszos projektjéről készült videója is izgalmas világba vezetnek.
Boné Rudolf: Gesztenye-önarckép (1983)
Vioara Bara általában nagy méretű vásznakat fest. Ilyen Esküvő virágok nélkül című, újhullámra emlékeztető, négy elemből összeálló, óriási festménye is (1990, olaj, vászon). Figurái között egy fejdíszes női és egy cilinderes férfi alakot fejjel lefelé ábrázol (némi chagallos kicsengéssel). A szájakról nem tudni, mosolyognak vagy vicsorítanak. A kép baloldalán három sötét madárszerű figura (párkák?) előtt átsejlő terítővel letakart asztal áll, rajta a felirat: Meghívó a bálba. Komor, sötét kisugárzású mű, sok lilával és zölddel. Szilágyi Aladár kifejezésével szólva4 „lehetetlen, de valószínűsíthető dolgok” festészete ez.
Vioara Bara: Esküvő virágok nélkül (1990)
Ioan Augustin Pop művei egyszerre izgalmasak és harmonikusak. Műveit erőteljes színvilággal, a sötét és a világos ellentétére komponálja. Milena éjszakái című, 3 részes sorozatát 1989. december 25., 1990. január 3. és január 4. alcímmel jegyzi.
Dobribán Emil: Hommage a barlangfestészetnek c. Műve, előtérben Egyed Judit A kék hegy kristály-álma c. szobra
Emil Dobriban élénk színekkel dolgozik. Hommage a barlangfestészetnek c. műve (olaj, vászon) hat részből álló óriási falikép, élénk zöldekkel, sárgákkal, kékekkel telített, ezekből tűnnek elő a rózsaszínek és lilák. A kép mozgalmas, figurák sejlenek fel az egyébként elvont műben, néhol a címnek megfelelően barlangrajzokat idéző vonalakkal, ecsethúzásokkal.Ioan Aurel Mureşan 1989-ben és 1990-ben készült figuratív munkáit vörösek uralják. Színes, dinamikus, ugyanakkor egységes, nagyon szuggesztív, figyelmet felkeltő és érdemlő alkotásain a ritmus is fontos szerepet kap (A nagy Sánta víziója, Te túl türelmes madár, Hol vagy, te egyetlen?).
Ioan Aurel Mureşan: Hol vagy, te egyetlen?
Gina Hora : (Pareja Felix − Boldog pár, 1990-1991)
Gina Hora rajzain kollázst is alkalmaz. Földszínekkel, barnákkal, szürkékkel dolgozik. Művei kulturáltak, átgondoltak(Pareja Felix — Boldog pár, 1990-1991). Maria Minchevici c. 1989-es munkája Emigráció (vegyes technika, rajz) őszinteségével ragad meg. Egyed Judit A kék hegy kristály-álma című alkotásának amorf formája, elvontsága szinte szokatlan annak a számára, aki ismeri az erdélyi hagyományos szobrászatot. Ő is sokoldalú művész, a kilencvenes években videoinstallációkat is készít (Városi médium, 1993-2011). Sorin Vreme, aki mindössze három évig volt tagja a 35-ös Műhelynek (jelenleg a temesvári képzőművészeti kar tanára) kitűnő szénrajzairól ismert (Említsük meg pl. az A.R. sorozatát 1990-ből és Rajz videóhoz I. - III. című művét egy évvel korábbról).
A csoport munkásságának eredményeként a szocialista realizmussal, a diktatúrával való szembefordulást, a modern nyugati kultúra vizuális kommunikációjának hatását, a szabadságvágy nyílt, radikális kifejezését, új kifejezési médiumok és formák keresését, a szocialista ideológiát sulykoló formadiktátumtól való eltávolodást, az experimentális gondolkodásmódot emelhetjük ki. A szocialista realista ábrázolás helyett az alkotók a szubjektum előtérbe helyezését, a befelé fordulást, a metafizikus terekkel való kísérletezést választották, új, sokszor köztes médiumok alkalmazásával, gyakran nemcsak a politikai rendszerrel konfrontálódva, de a tespedt konformizmussal jellemezhető nézőkkel, befogadókkal is.
Dorel Găină: Az emlékezés partja III. (2011)
Az egykori csoportosulás tagjai, a kortárs vizuális kultúra és művészeti gyakorlat radikalizálódásának aktivistái ma beérett alkotók. Közülük sokan elhagyták Váradot: Dorel Găină a kolozsvári képzőművészeti egyetemen tanít, Dan Perjovschit beszippantotta a főváros, Jovián György Magyarországon, Ioan Bunuş Franciaországban, Kovács Károly Los Angelesben,Gyalai István Bécsben, Gerendi Anikó az USA-ban (Vernon) él. Ujvárossy László szintén a kolozsvári egyetem tanára lett, de váradi kötődése folyamatos, hiszen az ottani Partiumi Keresztyén Egyetem képzőművészeti tanszékének munkáját irányítja és tervezője a Várad c. művészeti folyóiratnak. Akik pedig maradtak helyben, mint Onucsan Miklós vagy Ioan Aurel Mureşan, mára szintén nemzetközileg ismert alkotók.
1 Ujvárossy lászló: Progresszív kortárs művészeti törekvések Nagyváradon a nyolcvanas években, Partium Kiadó, Nagyvárad, 2009, 9.
2 Gyalai István: Az „Ateier 35” — a „35-ös Műhely”. In: Ujvárossy lászló: Progresszív kortárs művészeti törekvések Nagyváradon a nyolcvanas években, Partium Kiadó, Nagyvárad, 2009, 22-23.
3 Vécsi Nagy Zoltán kifejezése, lásd: http://artportal.hu/lexikon/muveszek/bunus_ioan
4 Kelet-Nyugat, 1990. július 6., 1. évfolyam, 22. szám, 11., hivatkozik rá: Ujvárossy, id. mű, 198.
Forrás: www.spanyolnatha.hu